Furulya
A furulya népi hangszer, a német Blockflöte magyar megfelelője, az ajaksípok családjába tartozó fafúvós hangszer.
A furulyák korai elődeit már az őskorban is használták. Kezdetben a furulyát egyetlen puszpáng- vagy elefántcsontdarabból készítették. Ma a legtöbb furulya fából készül, leggyakrabban bodza- vagy juharfából, de egyre több műanyagból készült hangszerrel is találkozhatunk.

A garklein furulya alaphangja a szopránfurulyánál is egy oktávval magasabb. Hangterjedelme másfél oktáv.

A szopranino furulya alaphangja magasabb a szopránfurulyáénál: F''. Ezeket a hangszereket általában fából vagy műanyagból készítik. A szopranino furulya népszerű hangszer a barokk és reneszánsz zenében, de felhasználják a kortárs zenei stílusokban is. Oldalunkon Yamaha, Aulos és Schneider típusú szopranino furulyákból válogathatnak vásárlóink.

A fife egy fuvolához hasonló hangszer, kissé kisebb, műanyagból, illetve fából készülhet. Ideális választás kisgyerekeknek, kezdő zenetanulóknak. Ezen a hangszeren ugyanúgy el lehet sajátítani a haránt tartást, akár a fuvolánál, a fogásai is ugyanazok. Mivel nem billentyűi vannak, hanem hanglyukai, valamivel egyszerűbb a kezelése, mint a fuvoláé.

A család egyik legnépszerűbb, legkönnyebben megszólaltatható hangszere, alaphangja a kétvonalas C, hangterjedelme két és fél oktáv, a hangszerek hossza pedig 28 cm.
Igazán sokoldalú hangszer, amely nem csak a klasszikus zenei együttesekben, de a népi zenekarokban és szóló-előadásokban is gyakran hallható.
A szopránfurulya nagyon fontos, szinte alapvető szerepet játszik a zenepedagógiában és az iskolai zeneoktatásban is, hiszen tiszta, éles hangzása és könnyű kezelhetősége miatt ideális választás a kezdő és a haladó tanulók számára is.
Két fajtáját különböztetjük meg: a barokk és a germán fogású furulyát.

Az altfurulya közepes méretű fúvós hangszer, alaphangja a szopránfurulyáénál egy kvinttel mélyebb, hangzó egyvonalas F, hangterjedelme pedig kb. két oktáv.
Az altfurulyákat legtöbbször fából, jellemzően dió-vagy juharfából készítik, jellegzetes hangjának köszönhetően pedig a zenész igazán kifejező, változatos hangzásvilágot hozhat létre.
Használatuk leginkább a barokk zenében elterjedt.

A tenorfurulya hangja mélyebb, gazdagabb és testesebb, mint a magasabb hangolású furulyáké. Alaphangja megegyezik a fuvola és az oboa alaphangjával: hangzó egyvonalas C.
Széles hangterjedelme lehetővé teszi megszólaltatója számára, hogy igazán különleges hangzásvilágot hozhasson létre, és virtuóz módon zenélhessen.
A tenorfurulyával gyakran találkozhatunk jazz zenekarokban, klasszikus zenei együttesekben vagy népzenekarokban.
Hagyományosan szintén fából készül, bár léteznek már műanyag és fém változatok is.

A basszusfurulya hangja mélyebb, mint a hangszercsalád többi tagjáé, és általában az alsóbb regiszterekben játszik. Alaphangja a kis F.
Leggyakrabban klasszikus és modern zene előadásokban használják.
Általában a basszusfurulyákat is fából készítik, azonban hosszuk jelentősen meghaladja a hagyományos furulyákét.