Fuvola
A fuvola aerofon hangszer, az ajaksípos hangszerek családjába tartozik, jellemzően meleg hangszíne rendkívül szép és különleges: hangzása tiszta, éles, ragyogó és fényes. Az eredeti fafúvós fuvolák hangzása lehet enyhén füstös vagy puha, míg a modern ezüst vagy arany fuvoláké általában tisztább és fényesebb.
Sokoldalú hangszerről beszélünk, amely szinte minden zenei műfajban megtalálható. Előfordulása leginkább a klasszikus zenei repertoárban és zenekari előadásokban jellemző, de népszerű az etnikai és világzenei műfajokban, valamint a jazzben és a kortárs zenében is.

A piccolo vagy pikoló, más nevén kisfuvola vagy ottavino, vagyis a fuvola kicsinyített mása hangolása egy oktávval magasabb a fuvolánál, de hangterjedelme kisebb annál, nem teljes három oktáv. Találkozhatunk nem fémből készült példányaival is, melyek ébenfából készülnek.

Az altfuvola egy közismert hangszer a fuvolák családjában, amely az alacsonyabb hangok szélesebb tartományát képes előadni az általánosan elterjedt C-szoprán fuvolához képest.
Az altfuvola egy kvinttel lejjebb, G hangnemben szól, és ezáltal mélyebb és gazdagabb hangszínek előadására képes.

A basszusfuvola gazdag és erőteljes hangzással rendelkezik, a legmélyebbel a fuvolák összes típusa közül. Kiegészíti a fuvolacsalád magasabb hangú tagjait, és mélyebb hangzást szolgáltat a zenekari vagy egyéb előadásokban is.
A basszusfuvolát leggyakrabban a szimfonikus zenekarokban, nagyzenekarokban, katonazenekarokban, kamaraművekben és különböző szólóművekben használják.